|
A "lobbizás" azokra a területekre irányulhat, amelyek célja az európai intézmények politikaalkotási és döntéshozatali folyamatainak befolyásolása.
Ennek megfelelően a "lobbista" az ilyen tevékenységet kifejtő személy, aki a legkülönfélébb szervezetek keretében működhet, például közpolitikai tanácsadóknál, jogi cégeknél, nem kormányzati intézményeknél, az ún. think-tank-eknél (agytrösztöknél), vállalati lobbirészlegeknél vagy kereskedelmi szövetségeknél.
A lobbizás az európai döntéshozatali labirintusban egy rendkívül összetett feladat, s nagyon nehezen ellenőrizhető. Ezért a Bizottság arra törekszik, hogy megteremtse a lobbizás transzparens, jogilag ellenőrizhető formáját.
Az uniós értelmezésben a lobbizás a demokratikus rendszerek legitim része függetlenül attól, hogy magánszemélyek vagy vállalatok, civil szervezetek és egyéb érdekképviseleti csoportok, vagy harmadik félnek (közpolitikai szakemberek, agytrösztök és jogászok) dolgozó cégek fejtik-e ki. A lobbisták segíthetnek felhívni az európai intézmények figyelmét a fontos témákra. Bizonyos esetekben éppen a Közösség szempontjából lehet fontos pénzügyi támogatás felajánlása annak érdekében, hogy meghatározott érdekcsoportok véleménye feltétlenül hatékonyan képviselve legyen európai szinten (pl. fogyasztói érdekek, fogyatékkal élő polgárok, környezetvédelmi érdekek stb.).
Fontos kitétel ugyanakkor, hogy a nemkívánatos lobbitevékenység nem gyakorolhat indokolatlan befolyást az európai intézményekre. Ha a lobbicsoportok hozzá szeretnének járulni az EU politikájának javításához, a közvéleménynek tisztában kell lennie ezek európai intézményekre gyakorolt hatásával. Egyértelművé kell tenni a képviselt érdeket, a célkitűzéseket és finanszírozásuk módját is.
Az európai intézményeknek a Közösség általános érdekeinek azonosítására és biztosítására irányuló kötelezettsége magában foglalja azt a jogot, hogy külső érdekek befolyásától mentes belső vitát folytassanak és az átláthatóság területén hozott intézkedéseknek hatékonynak és arányosnak kell lenniük.
A média, valamint egyes kutatói körök és érdekképviseletek aggodalmuknak adtak hangot a jogos érdekképviseleten túlmenő lobbitevékenységek miatt. Ez nem csak a nyilvánvalóan jogellenes tevékenységekre (csalás, korrupció) vonatkozik, hanem a többi olyan helytelen lobbimódszerre is, amelyek visszaélnek az EU-intézmények nyitottsági politikájával, vagy amelyek egyszerűen csak félrevezetők.
Az európai nem kormányzati szervezetek által végzett érdekképviselet jogszerűsége néha vitatott, mivel egyes nem kormányzati szervezetek az EU-költségvetésből pénzügyi támogatásban részesülnek, és emellett tagjaiktól is kapnak politikai és pénzügyi támogatást.
Ezzel szemben sok nem kormányzati szervezet úgy érvel, hogy a lobbizásban nem egyenrangú fél, mivel a vállalati szféra több pénzügyi forrást képes a lobbizásba fektetni.
Általánosságban az uniós szinten tevékeny lobbistákkal kapcsolatos információhiányt kritizálják, beleértve a rendelkezésükre álló pénzügyi forrásokra vonatkozókat is.
A Bizottság lobbizás átláthatóságával kapcsolatos jelenlegi politikája két különböző típusú intézkedésre épül. Egyfelől a külső ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a közvélemény számára nyilvánosságra hozzák az érdekképviseletek és a Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó információkat. Másrészt léteznek a lobbizás célcsoportjai, illetve maguknak a lobbizók helyes magatartását szabályozó integritási szabályok.
A CONECCS a Bizottság önkéntes alapon működtetett, európai civil szervezeteket (szakszervezetek, a munkaadói szövetségek, a nem kormányzati szervezetek, a fogyasztói csoportok, a szociális és gazdasági szereplőket képviselő szervezetek, a jótékonysági szervezetek, valamint a közösségi szervezetek) tömörítő, az európai érdekcsoportok (lobbizók) adatbázisaként értelmezhető gyűjtőhely.
Forrás: www.euroinfo.hu
|
