|
Noha az orosz elnök budapesti látogatásának időzítése egyértelműen a baloldalnak a választások előtti erősítését szolgálta, az aláírt megállapodások komoly gazdasági lehetőségeket nyitottak meg Magyarország számára. A kérdés az, hogy tudunk-e élni velük?
 Vlagyimir Putyin orosz elnök először járt hazánkban. A február 28-án kezdődött vizit hatalmas biztonsági előkészületek mellett zajlott. Az orosz delegáció három repülővel érkezett. Szükség is volt rájuk, hiszen a küldöttség ötszáz főből állt, és a politikusok, üzletemberek mellett az elnököt negyven testőre is elkísérte, sőt magukkal hozták az államfő páncélozott gépkocsiját is.
Putyin a kétnapos látogatása ideje alatt igyekezett találkozni minden meghatározó politikai erővel, és felkereste a főváros legfontosabb centrumait. Először meghívójával, Sólyom László köztársasági elnökkel tárgyalt, majd Gyurcsány Ferenc fogadta a Parlamentben - itt összesen tíz szerződést írt alá a két ország -, másnap pedig beszédet mondott a Nemzeti Múzeumban, ahol a hányatott sorsú sárospataki könyveket állították ki.
Oroszország jelenlegi helyzete
Mielőtt sorra vennénk Vlagyimir Putyin elnök vendégeskedésének főbb állomásait, és értékelnénk a vizitet, érdemes néhány szót ejteni az Oroszországi Föderáció jelenlegi helyzetéről. Talán nem mindenki tudja, hogy a magas olajáraknak köszönhetően az orosz gazdaság jó állapotban van. Szárnyal a moszkvai tőzsde, a reáljövedelmek növekednek, a kormány jelentős összegeket költ szociális programokra. A GDP a gazdasági válságot, tehát 1998-at követően folyamatosan hat százalék fölötti növekedést produkál. A valutatartalékok öt év alatt 12 milliárd dollárról 185 milliárdra növekedtek. A költségvetés többlete(!) 50 milliárd volt, és az ország visszafizette külföldi adósságainak jelentős részét! Röviden tehát ilyen ország vezetője látogatott Budapestre.
 Putyin erőskezű államfő, akinek nem titkolt birodalmi ambíciói vannak, és a nemzeti érdekeken alapuló politizálásának köszönhetően hazájában 70% feletti népszerűségnek örvend. A liberális gondolkodású választók elítélik centralizációs törekvéseit, valamint a jobboldali erők és a civil szervezetek ellen indított szisztematikus támadássorozatát. A polgárok többsége azonban elismeréssel szól a gazdasági eredményekről, hiszen az orosz emberek jelentős része még ma is nyomorog - számukra kizárólag az anyagi biztonság jelenti az elnöki munka eredményességét.
Magyarország és Oroszország jelenlegi kapcsolata
Magyarországon egyébként tizennégy éve nem volt orosz elnök. Legutóbb Borisz Jelcin járt hazánkban, de azt követően a két ország politikai kapcsolatai meglazultak, Moszkva és Budapest elhidegültek egymástól. A politikai tél többek között a kereskedelmi kapcsolatokra is rossz hatással volt: a magyar export minimálisra csökkent, az orosz energiaimport viszont fokozatosan növekedett. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott, hiszen Martonyi János kezdeményezésére a két ország ismét baráti jobbot nyújtott egymásnak, és ezt a vonalat Medgyessy Péter miniszterelnöki szintre emelve tovább erősítette.
Mára a két fél elérte, hogy a kapcsolatokat nem terhelik rendezetlen politikai problémák. Az orosz fél méltányolja, hogy Magyarország kiegyensúlyozott pozíciókat foglal el a NATO-n és az EU-n belül, és konstruktív módon áll hozzá e szervezetek Oroszországgal való partnerségének fejlesztéséhez.
A politikai enyhülés jelentős fellendülést hozott a kétoldalú kereskedelemben. Míg 2001-ben az orosz-magyar áruforgalom mindössze 2,9 milliárd dollár volt, tavaly már elérte az 5 milliárdot. Az eredmény azért is jelentős, mert mindeközben a magyar export a duplájára nőtt! Az energiahordozók magas világpiaci ára miatt azonban a Magyarországra érkező orosz áruk értékének 93%-át a kőolaj és a földgáz adja. Hazánk orosz exportja több lábon áll: kétharmadát a feldolgozóipar adja, 15%-át műszaki eszközök, gépi berendezések, egyötödét pedig élelmiszeripari termékek teszik ki.
Putyin látogatása
Vlagyimir Putyin először meghívójával, Sólyom Lászlóval találkozott, akivel véleményt cseréltek a nemzetközi ügyekről, és szó esett olyan témákról is, mint a hadisírgondozás, a civil szféra magyarországi tevékenysége, a sárospataki református kollégium köteteinek visszakerülése, vagy a finnugor rokonaink oroszországi helyzete.
 A Sándor-palotában folytatott elnöki tárgyalást követően Putyin elnök a következőket mondta:
„Természetesen a múltban nem kevés gondunk volt. Többek között az 1956-os események kapcsán. 1992-ben Jelcin elnök értékelte ezeket az eseményeket, és elítélte a szovjet vezetés lépéseit. A jelenlegi Oroszország természetesen nem a Szovjetunió, azonban őszintén meg kell vallanom, hogy mi valamennyien érzünk egyfajta erkölcsi felelősséget mindezért. De a mi feladatunk az, hogy miközben nem felejtkezünk el a múltról, gondoljunk a jövőre! És az utóbbi három év azt mutatja, hogy igen kedvező kilátásaink vannak.”
 A rendszerváltást követően a magyar közvélemény és az ehhez igazodó magyar politika, érthető módon, oroszellenes volt. Nem jó szívvel gondoltunk a megszálló Szovjetunió utódállamára, de az elmúlt másfél évtized magtanított minket arra, hogy a világ legnagyobb országával igen hasznos jó kapcsolatokat kiépíteni. Ezt az orosz elnök is érezte, hiszen a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokat követően az Országházban a következőket mondta:
„Magyarországon nem politizálják át a múltat, hanem a jövő érdekében átlépnek rajta, miközben nem feledkeznek meg a régi gondokról. Magyarországon nem gerjesztenek oroszellenes hangulatot. Ellenkezőleg, olyan erkölcsi és politikai környezetet hoznak létre, amelyben elmondhatjuk: igen, értjük ’56 üzenetét, sőt érezzük azt, de ezzel az érzéssel együtt a jövőre akarunk gondolni, és a jövőt a magyar néppel együtt fogjuk építeni.”
Itt érdemes megállni egy szóra. Putyin elnök a szovjet és magyar hősi emlékművek mellett a Kossuth téren megkoszorúzta az 56-os emlékművet is. Ez a gesztus azért is fontos, mert az eredeti tervekben ez nem szerepelt, az elnök mindenki számára váratlanul döntött a megemlékezésről.
Oroszország tehát ismét közös jövőt kíván építeni Magyarországgal – ám új alapokon. Ennek bizonyítéka az a tíz kétoldalú egyezmény, amelyet Moszkva és Budapest az Országházban megkötött.
 Kóka János magyar gazdasági miniszter és Leonyid Rejman orosz informatikai miniszter keretegyezményt írt alá a kétoldalú gazdasági együttműködés középtávra szóló fő irányairól. Megállapodást kötöttek továbbá egy nanotechnológiai innovációs központ létrehozásáról Miskolcon, amely a magyar kutatás-fejlesztési hivatal és az orosz partnerintézmény több tízmillió eurós közös projektjeként valósul meg. Megállapodást írt alá a Magyar Villamos Művek és az orosz Egyesült Energiarendszer (RAO UES) is, amelyek együtt kívánnak működni az energiakereskedelemben, az európai és az orosz energiarendszer majdani integrálásában, valamint erőművek építésében.
A tárgyalások alatt szó esett a Richter és az Egis gyógyszergyártó cégek oroszországi terjeszkedéséről, valamint azokról a vállalatokról, amelyek fővállalkozóként szerepelnek az oroszországi lakásépítéseken és kórházberendezéseken. A Budagép-Budapro például szemétégető üzemet épít Moszkva északi részén. Említést érdemelnek azok a megállapodások is, amelyek az orosz vidékre irányulnak. Ilyenek például a Baskírfölddel, valamint a cseljabinszki és a szverdlovszki területtel létrejövő gazdasági együttműködések.
Gyurcsány Ferenc szerint várhatóan Magyarország lesz a dél felől érkező gázvezeték európai elosztó központja, és megállapodás született arra, hogy az Ázsiába, Délkelet-Ázsiába leágazásokkal rendelkező transzszibériai vasútvonal európai logisztikai központja ugyancsak hazánkban, pontosabban Záhonyban legyen.
E két terv azonban csupán elképzelés, hiszen Moszkva még nem döntötte el, hogy melyik kelet-, illetve dél-európai országgal szövetkezve oldja meg az áru- és gázszállítás elosztását. Ahhoz, hogy ezeket a projekteket éppen Budapesttel váltsa valóra, évekig tartó előkészítésre lesz szükség.
Információink szerint az orosz elnök Budapesten lobbizott több orosz beruházás ügyében. Ezek között szerepelt Borisz Abramovicsnak, az AiRUnion résztulajdonos-elnökének ügye, aki a jövőben ismét versenyre kíván kelni a Malévért, ha új tendert írnak ki. Közismert az is, hogy az orosz állami Atomsztroyexport pályázni kíván a paksi erőmű üzemidejének meghosszabbítására és teljesítményének növelésére. Az is nyílt titok, hogy Oroszország szeretné bővíteni a magyar gáztároló kapacitást, amelyet szintén Moszkva kíván feltölteni. Az orosz tervek között szerepel a 4-es metró építése, valamint a 2-es metró korszerűsítése, sőt Moszkva arra is kész, hogy olyan metrószerelvényeket szállítson, amelyeket Japánnal közösen gyártanak.
Ami az aktivizálódó orosz külpolitikát illeti, Moszkva nem csupán Európához közeledik, hanem egyre szorosabb kapcsolatokat épít ki az arab világgal is. Az egyik példa az iráni urándúsítás, amelyről Putyin elnök a következőképpen beszélt:
„Mi optimisták vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy meg tudunk egyezni az iráni féllel, hogy közös urándúsító vállalkozást hozzunk létre Oroszországban. Ez Irán atomenergia-ellátását fogja kielégíteni. Ráadásul az iráni partnereink ajánlata egyfajta pilóta-projekt, amely a jövőben esetleg annak a nemzetközi atomenergia-központnak lehet a csírája, amelyet most tervezünk létrehozni. Itt urándúsítás, valamint az elhasznált elemek feldolgozása történne. Ezt a központot a világ minden olyan országa használhatná, amely az atomenergiát szeretné hasznosítani - ráadásul mindenfajta megkülönböztetés nélkül. Köztudott ugyanis, hogy az atomenergia-felhasználás a jövőben növekedni fog.”
Vlagyimir Putyin nem jött hozzánk üres kézzel: visszahozta a második világháború alatt elrabolt sárospataki könyvtár egy részét. Igaz, nem ingyen, hiszen a magyar állam több százezer dollárt kénytelen fizetni tárolási és megőrzési díj fejében. Sőt, a könyvek digitalizálását is mi fedezzük, ráadásául a Mol Rt. 300.000 dollárral két orosz múzeum felújításához is hozzájárul.
Ismeretes az is, hogy a szovjet csapatok által elhurcolt 173 kötet közül mindössze 136 került vissza jogos tulajdonosához. Egy részüknek nyoma veszett, de néhány még mindig Nyizsnyij Novgorod Lenin Könyvtárában várja sorsa jobbra fordulását.
A kiállítás megnyitóján részt vettek a közjogi méltóságok, az államfő és a miniszterelnök mellett Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, továbbá miniszterek, az egyházak képviselői, a parlamenti pártok vezetői és országgyűlési képviselők. A ceremónián ugyancsak jelen volt Göncz Árpád és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Orbán Viktor és Medgyessy Péter volt miniszterelnök és Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A kiállítás megnyitója előtt az orosz elnök találkozott Medgyessy Péterrel, akinek köszönetét fejezte ki a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséért. A ceremónia keretében Puskin-érmet adott át olyan magyar személyiségeknek, akik sokat tettek a magyar-orosz kulturális és tudományos kapcsolatok előmozdításáért. Elismerésben részesült Szabó István filmrendező, Domokos Péter, az ELTE finnugor tanszékének vezetője és Szvák Gyula, az ELTE russzisztikai tanszékének vezetője.
Putyin elnök a Nemzeti Múzeumban kiállított kötetek mellett többek között a következőket mondta:
„Ezekben a könyvekben, amelyek ma átadásra kerülnek, tükröződik a magyar nép második világháborúban elszenvedett tragikus sorsa. Európa valamennyi népe pótolhatatlan veszteségeket szenvedett. Oroszország a második világháború során elveszítette kulturális értékeinek jelentős részét. Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy az orosz nép érti, mit jelent a magyar nép számára a sárospataki gyűjtemény. Amikor meghoztuk a szövetségi törvényt, amely ezeknek a könyveknek a visszaadásáról szól, tudatában voltunk annak, hogy az egész magyar nép értékeiről döntünk. És örülünk annak, hogy Sárospatakon emlékeznek Jegorov kapitányra, aki megvédte a könyvtár többi részét.”
Jegorov kapitány valóban sokat tett a könyvtárért, de most rajtunk a sor, folytatta az elnök. Az a feladatunk, hogy ideológiamentes, mindkét fél számára előnyös gazdasági viszonyt alakítsunk ki.
Putyin elnök beszédeiben legtöbbször igen világosan beszélt még a kényes kérdésekről is. Arról, hogy kivel kívánják erősíteni a barátságot, a következőket mondta:
„Minden attól függ, hogy milyen politikai közeg fogad minket az adott országban. Magyarországon ez a fogadtatás kedvező. Tehát a legfontosabb elem adott. Adott a bizalom, a partnerben való hit. Ez azt is jelenti, hogy az erőfeszítéseink nem fognak kárba veszni, amennyiben valamilyen ideológiai változás történik. Habár azt is el kell mondanom, hogy a különböző politikai pártok között konszenzus érzékelhető az Oroszországgal való viszonyban.”
Ez valóban így van, hiszen Putyin elnök mind a négy parlamenti párt elnökétől azt hallhatta, hogy Moszkva számukra kiemelkedő partner, akivel új alapokra helyezett kapcsolatokat kívánunk kiépíteni. Hiller Istvánnal, Kuncze Gáborral, Orbán Viktorral és Dávid Ibolyával az elnök nem sokkal elutazása előtt találkozott.
Ide kívánkozik egy, az orosz emberekre jellemző tulajdonság megemlítése, amely Putyin elnökből sem hiányzik, és amelynek megértése elengedhetetlen minden eredményes kétoldalú kapcsolathoz. Ez pedig az orosz fél gondolkodását meghatározó érzelemvilág, amelyet Nyugat-Európában sokan túlfűtöttnek ítélnek meg. Természetesen sokféleképpen lehet értékelni az orosz nép e sajátosságát, de tudomásul nem venni ostobaság, hiszen orosz földön barátság nélkül kevés sikeres üzlet jöhet létre. Úgy tűnik, hogy a Medgyessy, majd a Gyurcsány-kormány ezt a kártyát is kitűnően alkalmazta.
A személyes kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta Csepeli György, az IHM politikai államtitkára, aki szintén részt vett a tárgyalásokon.
„Sólyom László elnök úr kijelentése, miszerint az orosz és a magyar nép barátsága független attól, hogy a szovjet rendszer mit követett el, szerintem egyfajta pszichológiai fordulatot jelent a két ország kapcsolatában, melyet ’56 emléke terhelt. Úgy látom, hogy a posztszovjet térségben jelenleg Magyarország iránt van leginkább bizalom orosz részről. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy Miskolcon júniusban átadjuk azt az orosz-magyar nanotechnológiai innovációs központot, melyet már két éve szervezünk, és az is, hogy a befektetésre szánt 220 milliárd dollárnyi orosz tőke egy részéből Magyarországon kívánnak beruházásokat indítani, például a Balatonon ötcsillagos szállodákat építeni.”
Az elmondottak ellenére még nem biztos, hogy Moszkva kiemelt szerepet szánna Budapestnek. Jelenleg az orosz fél szövetségeseket, partnereket keres Kelet-Európában, és kemény verseny várható az érintett országok között. Magyarország számára azonban létszükséglet az Oroszországhoz fűződő folytonosan fejlődő viszony, hiszen Budapestnek Moszkva stratégiai partnere.
A szerző a Duna Televízió munkatársa.
Szerző: Erdélyi Péter
Publikálás dátuma: 2006.03.08 11:38
|
